A Symbolon oldás, egy 3 alkalomból álló kezelés sorozat, mely során a Symbolon kártya és az Asztrológia segítségével egy nagyon látványos és könnyen értelmezhető tükröt kapunk a működési folyamatainkról. Az oldás segítségével a bennünk lévő archetipikus minőségek negatív aspektusai kerülnek oldásra, így segítve a minőségek pozitív tartományának megélését.
“Symbolon kártya
A symbolon
Ennek a játéknak az a célja, hogy emlékeztessen – se több, se kevesebb.
Emlékeztessen, éspedig arra, hogy neked, aki húzol egy lapot (vagy bizonyos asztrológiai konstellációd van), azt a témát, amit a kártya ábrázol, most kell feldolgoznod. Most saját képet kell megjelenítened bensődnek erről a formájáról. A kártya természetesen csak a kép általános formáját jeleníti meg. neked azonban a saját különös (egészen individuális) formádra van szükséged: a Te képedre!
A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl egy tárgyat és egy tevékenységet. Éspedig olyan tárgyat, amely egykor széttörött, és részei szétszóródtak a világban. Ha például egy gyűrűt, egy érmét, vagy egy tányért kétfelé törték, és a két részt különböző embereknek adták, akik egymást nem ismerték (manapság általában papírpénzt tépnek el e célból). Most mindketten tudják, hogy hiányzik nekik valami, és úgy érzik, meg kell keresniük a másik felet.
A mítosz is elbeszéli ezt a történetet. A borda, amelyet Isten kivett Ádám oldalából, és amelyből Évát elkészítette, maga is egy symbolon, és ugyanilyen a megkettőzött ember Platón Arisztophanés beszéde című művében: az embernek – így mondja Platón – eredetileg két feje volt, négy lába és négy karja. Ez az ember azonban vétkezett az istenek ellen, és ezért Zeusz kétfelé vágta, két részét pedig a világ két különböző részén helyezte el. Azóta keresi az egyik fél a másik felet, hogy újra symbolonná váljanak.
A szó fordítása a következő: sym = együtt és ballein = vetni, az “összevetett” vagyis: az egyik oldal keresi a másik oldalt, hogy újból összekapcsolódhassanak.
Ugyanerről szólnak a játék lapjai is: katalizátorokká kell válniuk, hogy magunkat és elfelejtett részeinket újból össze tudjuk kapcsolni, közelebb tudjuk hozni az egyiket (a hiányzót) a másikhoz, amely szenved nélküle.
A kártyák egyúttal szimbólumokat ábrázolnak: mindegyik valamilyen mögöttes tartalomra akarja felhívni a figyelmet, valamilyen mélyebben megtalálható dologra. A szimbólumokat persze nem kell szó szerint értelmezni. Ha valaki ezt teszi, megtanulhat ugyan valamit, lelkétől mégis messzire távolodhat. A kártyák élettelenek a szemlélő lelkének vize nélkül. Ebben a vízben kell őket feloldani, hogy a szemlélő számára – és csakis neki – újból értelmezhetők legyenek. Csak ha ő is hozzáadja saját értelmezését, akkor van erejük a szimbólumoknak arra, hogy emlékeztessenek. Aki a kártyák leírását pusztán “bemagolja”, belőlük hideg alakokat hív életre, amelyeknek aligha van valami mondanivalójuk. Mondhatjuk úgy is, hogy sterilizálja őket. Ez ellen azonban a lélek tiltakozik.
Aki viszont a kártyákat csupán általános útmutatásként veszi, annak évekig fognak mesélni.
Nem könnyű a szimbólumokkal bánni. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy fejest ugorjunk saját félelmeinkbe. Akiben viszont megvan ez a bátorság, az busás jutalomban részesülhet.
A játék, mint továbbvezető terápiás eszköz
Ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. Természetesen ez az iránytű nem négy égtáj felé mutat, hanem tizenkettő felé. Sőt, ezek nem is égtájak, mert a lélek országa nem a szélrózsa irányai szerint van beosztva észak vagy dél felé, hanem olyan lények és szerepszemélyiségek népesítik be, amelyeket egyébként legfeljebb az álmaidból ismerhetsz. Itt – az álmaidban átláthatatlanul nagy számban bukkannak elő, és fel akarják hívni magukra a figyelmemet.
E szerepszemélyiségek egy kis része a képeken meg van örökítve, és egyedül az olvasó (vagy kártyavető) felelősségén múlik, hogy tud-e valamit kezdeni velük. Azt a szerepszemélyiséget, amely kártyaként az asztalán fekszik, ugyanolyan gyorsan félre is teheti amilyen gyorsan kihúzta vagy az iránytű útmutatásának utána is járhat, és komolyan elszánhatja magát annak a szerepszemélyiségnek a megkeresésére is, amelynek irányába a kártya eligazította.
Minden bensőnkben felbukkanó szerepszemélyiségre érvényes, hogy három kérdésre kell választ keresni, és aszerint, hogy ezek a kérdések milyen intenzíven foglalkoztatnak, mutatkozik meg, hogy benső szerepszemélyiségeidet egyszer el fogod-e fogadni.
Ezt a három kérdést a játék segítségével is feltehetjük a szerepszemélyiségeknek, de közvetlenül saját bensőnknek is feltehetjük őket. A három kérdés a következőképpen hangzik:
Mit akarsz tőlem?
Mire van szükséged valójában?
Milyen adományokat tudsz felajánlani nekem?
Miután ezeket a kérdéseket feltettük, egy ideig hatni engedtük és elegendő választ kaptunk, feltehetünk egy negyedik kérdést is:
Mi a neved? vagy:
Hogy hívnak?
A bensőnkben minden szerepszemélyiségnek megvan a saját neve! Kivétel nélkül mindnek! (Azonban nem mindegyik árulja el azt – az első hónapokban legalábbis nem biztos.)
E nevek legtöbbjét nem is ismered. Ha feltesszük, hogy férfi vagy, és “Heinz Helmut Viktornak” hívnak, akkor majdnem biztos lehetsz abban, hogy ez a név három fontos szerepszemélyiséged nevét tartalmazza. De nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.
Hogy a szerepszemélyiségeket kezelni tudjuk, előbb vagy utóbb nevet vagy munkaelnevezést kell hogy kapjanak (“Az Álmodozó” vagy “A Szent Őrült”). Ha nem használod a nevüket, nem érzik, hogy elfogadod őket, és ezért arra sincs esélyed, hogy többet áruljanak el önmagukról, hogy ezáltal megismerhesd őket.
Asztrológia
Asztrológiai tanácsadásunk során a képek felbecsülhetetlen segítséget jelentenek, mert elmagyarázzák azt, amire különben sok szót kellene vesztegetni.
Az egyes jegyekben álló bolygónkat, kombinációs kártyának tekintjük, és eszerint értékeljük. Így a képek asztrológiai felhasználására is több lehetőség adódik.”
Forrás: Peter Orban / Ingrid Zinnel /Thea Weller: Symbolon
Kiadja: Bioenergetic Kft.