A stressz okainak gyakran a külső tényezők nyomását gondoljuk, pedig azok csak belső folyamataink tükröződései, valójában a belső elfojtott érzelmeink állnak mögöttük. Amennyi elfojtott düh van bennünk, annyi külső dühöt generáló ingerrel találkozunk. Amennyi elfojtott félelem van bennünk, annyi félelmetes eseménybe futunk bele. Jellemzően azzal találjuk szembe magunkat kívül, amit belül elfojtottunk. De ez nem bűntetés, hanem lehetőség arra, hogy megoldjuk, hogy megtanuljuk kezelni, feloldani. A stressz az elfojtott érzések felgyülemlett gyomása. A nyomás kiutat keres, amire kívül találunk indokokat. De ezen a szinten képtelenség oldani a stresszt, mivel az sokkal mélyebbről jön. A stresszt a hitrendszereint és az azokhoz társuló emocionális nyomások határozzák meg. Így a stressz külső okainak eltűntetése helyett inkább a mögöttes feszültség forrásait oldjuk.
Ma már a nyugati orvoslásban is elfogadják, hogy az átélt érzelmi megrázkódtatások és traumák, sok esetben daganatos megbetegedések formájában térnek vissza. A trauma pillanatában, annak konfliktustartalma által meghatározódik az úgynevezett Hammeri góc becsapódási helye az agyban és az elváltozás helye az annak megfelelő szervben. A folyamat ettől kezdve párhuzamosan fut mindhárom szinten, a lélekben, az agyban és a szervben egyaránt. A Hammeri gócpontok és a hozzájuk kapcsolódó érzelmi traumapontok oldása alapvetően képes befolyásolni a életünk során adott reakcióinkat, viselkedési mintáinkat, azt ahogyan megéljük és érzelmileg átéljük életünk eseményeit.