“A Mester
– Mester, mi történik velem? Sokat szédülök és hányingerem van. Hirtelen enerválttá válok, aztán – látszólag minden ok nélkül – végtelen boldogság tölt el. Napokon keresztül minden rendben van, aztán – egyik pillanatról a másikra – minden összeomlik és kilátástalanná válik. Hihetetlenül fáradt vagyok. Nem bírom tovább ezt a harcot.
– Változol. Ne harcolj tovább a változás ellen. Hagyd abba a harcot és légy a megengedés állapotában. Mindaz, amit eddig a szívedben hordoztál, kezd valósággá válni.
Amikor szomorú vagy, az elengedést éled meg. Hiszen az, aki valójában vagy, kezd felülemelkedni azon, aki nem vagy. Oly sok éven keresztül hordoztál magadban energiákat, amelyek talán nem is hozzád tartoznak, és azok leválása, elengedése szomorúsággal tölt el.
Boldog vagy? Mert érzed a felszabadulást, a szabadságod, ahogy lelked végre azt kezdi élni, aki valójában.
Ez lehet, hogy oly más, mint aki eddig voltál, hogy környezeted nem ünnepli a változásod. Elfordulnak tőled, negatívan minősítenek, és ez fájdalom. Családod, barátaid – természetes módon – vissza akarnak húzni a régi állapotodba, hiszen így akarnak téged megtapasztalni.
Tükröt tartasz nekik, hogy változásban vagy és lehet, ők nem akarnak, nem mernek változni. Így mindent elkövetnek azért, hogy meggátolják kiteljesedésed. Félnek, hogy elveszítenek. Lehet, ők nincsenek túl jól, és nem örülnek annak, hogy te egyre jobban és jobban vagy.
Ez is kimerít. Ne harcolj ellenük. Bízz magadban, bízz istenben és hidd el, hogy minden úgy történik, ahogy az a számodra a legjobb. Úgy, ahogy döntöttél.
Mi marad neked, ha mindent elvesznek tőled?
Néha talán arra gondolsz, hogy hagyod az egész fejlődést és változást a fenébe, mert így mindent elveszíthetsz, ami kedves a szívednek. Munkádat, barátokat, kedvesedet. Magányosnak érzed magad és sokszor reménytelenül egyedül.
A választás a tiéd. Fejlődsz, változol, megteremted önmagad igazi lényét, hogy elérhesd a boldogságot, a felszabadulást, vagy inkább visszahúzódsz a vackodba. A megtorpanás csak átmenetileg fog megnyugvással eltölteni. Szenvedni fogsz, és egyre boldogtalanabb leszel.
Veszteségek érnek? Gondold végig: Csak azt veszítheted el, amit birtokolsz! Mit is birtokolhatsz? Tárgyakat? Embereket? Érzéseket? Sikereket? Pénzt? Múltadat? Történeteidet? Mindez puszta illúzió!
Hiszen, nem azért vagy itt, hogy birtokolj, hanem azért, hogy – saját kiteljesedésed által – szolgálj.
Ha tetszik, ha nem, azért vagy itt, hogy beteljesítsd a küldetésed. A küldetésed pedig nem más, mint örömben megtapasztalni azt, aki vagy, és önfelszabadításod által, példát mutatva, Mesterként, hatással legyél a környezetedben élők felszabadulására.
Mi történik veled, ha elveszik a házadat? Mi marad? Mi marad neked, ha elveszik tőled mindenedet? Javaidat, kapcsolataidat, munkádat, pénzedet? Továbbmegyek!
Mi marad, ha elveszik az életedet, testedet? Mi marad? Ott találod meg a csendben az igazságod. Valóságod igazi lényét.
Mondd csak, mihez ragaszkodsz még? Ragaszkodásaid elvesztése fájdalom. Miért? Mit viszel magaddal, mikor meghalsz? Mindent itt hagysz! Akkor miért gyűjtögetsz? Hogy elmondhasd magadról, mennyi minden (felesleges) dolgot felhalmoztál?
Kinek akarsz ezzel megfelelni?
Milyen programoknak akarsz ezzel eleget tenni?
Kinek akarsz megfelelni, amikor harácsolsz?
Tudsz- e boldog lenni úgy, hogy nincs semmid? Nincs semmid! Csak az, amit a szívedben hordozol! A MINDENSÉG? Hogy semmid sincs, de tiéd a Világ?
Változásod “legkönnyebb” módja
Javaslom, önként mondj le mindenedről. Ajánld fel istenednek a felesleges dolgaidat! Légy elégedett a semmivel, mert ennél nagyobb kincsed nem is lehet! Változásod legkönnyebb módja, ha hátrahagysz mindent. Kincseidet, kapcsolódásaidat, ragaszkodásaidat. Kerülj a megkönnyebbülés állapotába.
Engedj el mindent, amihez eddig ragaszkodtál. Birtokodat, mert az a Földé. Kincseidet, mert azok csak kacatok. Szerelmedet, mert nem birtokolhatod, ő nem a tiéd. Gyermekeidet, mert nem birtokolhatsz egy másik személyt. Ő nem a Te gyermeked! Ő önmagáé, ahogyan Te is egyedi, szuverén egyéniség vagy. Nem valakinek a birtoklása, tulajdona.
Barátaid valóban a barátaid? Ünneplik kiteljesedésed? Családod valóban támogató közeg? Hagyják, hogy azt az életet éld, amit valójában szeretnél? Érzel megfelelési kényszereket irányukba? Akkor csak hazugság a kapcsolat. Nem a tiszta szereteten alapul.
Nézz bele a tükörbe és kérdezd meg magadtól:
Valóban ez az az élet, amire vágyom?
Valóban ezek azok az emberek, akikkel lenni szeretnék?
Valóban ez az a munka, amit csinálni szeretnék?
Miért is dolgozol ott, ahol? Félsz attól, ha ezt a pénzt nem keresed meg, akkor elveszítheted oly nagy munka és erőfeszítés árán összepakolt kincseidet?
Könnyű teherrel utazol? Nézz bele a táskádba…
– Mester, elég! Azt mondod, hogy a változás érdekében fel kell adjak mindent, amit eddig elértem? Ezt nem kérheted tőlem!
– Nem kérek én tőled semmit. Te mit szeretnél?
Változni, egyre jobban és jobban lenni, de maradjon minden úgy, ahogy eddig? Most melyik a hazugság? Változni szeretnél vagy nem? Érted, miért szenvedsz ebben a folyamatban? Mert hazudsz magadnak és ez által diszharmóniát élsz meg. Valamelyik a kettő közül nem igaz. Melyik?
– Mester…én…
Hagyd, hogy az maradjon meg a valóságodban, ami igazán fontos
– Semmit sem kell feláldoznod, csak elengedned és hagynod, hogy az maradjon meg a valóságodban, ami igazán fontos a számodra. Ha ezt te el tudnád dönteni, már most is könnyed és boldog lennél.
Ne fordulj el a családodtól.
Légy velük őszinte és ezt kérd tőlük is. Miért fájdalmas ez? Mert egy életen át hazugságban életetek. Figyeld csak meg, hogy a családod fog elfordulni tőled, ha nem tetszik nekik az új életed. Ki bírál kit?
Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, azonnal neked támadnak: „Nem az vagy, aki eddig voltál. Nem ilyennek neveltünk téged. Biztos valaki befolyásol.”
Holott egész eddigi életedben ezt tették veled, és most fáj nekik a tükör! Meg kell őket értened, és még nagyobb szeretettel fordulj feléjük. Tiszta szeretettel és ne megfelelési kényszerekkel.
Ünnepeld a kapcsolatotokat, úgy, ahogy az téged boldoggá tesz. Így mutatva példát, hogy e kapcsolódásban találják meg az ő tiszta boldogságukat.
Ne fordulj el a barátaidtól!
Engedd meg, ha úgy döntenek, elfordulhassanak tőled, ha nem megfelelő nekik a te megélt isteni részed.
Ne fordulj el a szerelmedtől!
Nyilvánítsd ki neki, hogyan szeretnél élni. Ha ő partner ebben, hajrá! De ha nem… hagynád, hogy a szeretet nevében visszafogjon? Hogy levágja szárnyaidat? Választanod kell!
Ne fordulj el a világtól!
Építs újat!
– Mester, ez nekem túl sok!
– Dönthetsz úgy, hogy maradjon minden a régiben. Ezt szeretnéd?
“Én” legyek minden pillanatban
– Nem! Hiszen pont ezért kezdtem el! Ezért lettem a tanítványod, hogy az ürességet, ami bennem van, kitöltsem.
Hogy jól legyek minden pillanatban!
Sikeres legyek, gazdag, egészséges, boldog!
Hogy a párkapcsolatom szenvedélyes legyen és felemelő!
Hogy méltó szülei lehessek a gyerekeimnek!
Hogy… hogy… én legyek. Az, aki valójában vagyok!
Be akarom teljesíteni a feladatom, amiért idejöttem, bármi is legyen az!
Könnyedén akarok teremteni, élni a hatalmammal!
– Akkor most melyik a hazugság? Változni szeretnél, de minden maradjon ugyanolyan, mint eddig?
– Nem! Nem minden! Ami most is boldoggá tesz, az maradjon meg!
– Amiről eddig azt hitted, hogy boldoggá tesz, honnan tudod, hogy a változásod után is boldoggá fog tenni?
Hát nem ezért kérem tőled, hogy engedj el mindent, hogy megtudd, mi is az, ami valóban fontos?
– Rúgjam fel az egész életemet, azért, hogy megtudjam, ki vagyok?
– Engedd el az életedet, hogy megteremthesd azt, aki valójában vagy.
Teljesen értelmetlen lenne, ha másképp tennél. A jelenlegi életed a te szívbéli választásaid által megteremtett élet?
– Nem minden. Hiszen rengeteg programot cipelek, érzéseket, amelyek nem hozzám tartoznak. Ezeket szeretném elengedni.
– Ezekhez a nem hozzád tartozó programoknak és érzéseknek a hozadékait is el kell engedned?
– Igen, hiszen ezek nem az én választásaim.
– Honnan tudod, hogy a barátaid, a munkád, a tanulmányaid, a szerelmed mely programok manifesztációi?
– Mester, ez fáj…
– Mondd ki!
– Onnan tudom, hogy ha elengedem őket és eltűnnek, akkor nem az én programjaim teremtései. Ha tisztán jelen maradnak a valóságomban, akkor… Ez őrület!
Az az őrület, ahogyan eddig éltél
– Az az őrület, ahogyan eddig éltél, aludtál. Vagy az, hogy most felébredtél és tisztán látod a valóságodat?
– Mester, ezt nem lehet ép ésszel kibírni! Azt sem tudom már, mit akarok, vagy mit nem! Mit csináltam eddig?
– Semmit! Alvajártál.
– Mester? Megéri?
– Erre csak te tudhatod a választ.
Hosszú csend után…
– Mester. Hogyan folytassam az utam?
– Ne folytasd. Kezdd elölről.
– Nem emlékszem, mi volt az első lépés.
– Most mi az első lépés?
– Megpihenni. Engedni. Csendben lenni. Türelmesnek lenni. Minden pillanatban önmagamat adni. Szívből cselekedni. Felvállalni a konfliktust. Tisztán szeretni. Őszintének lenni. Közben figyelni.
– Most, hogy érzed magad?
– Mint akit kifacsartak, összetörtek, keresztre feszítettek. Meghaltam.
– Csodálatos.
– Mester? Velem maradsz?
– Engedj el. Ha valóban szükséged van rám, visszatérek. Ha nem, tudd, Te is Mesterré váltál.
– Köszönöm! Értem! Tudom! Cselekszem! Hagyom! Engedem! Szeretek! Szeretlek!”
/Kárpáti Boglárka/