„IDEJE MEGBOCSÁTANOD ÖNMAGADNAK! …
Mi rejlik a megbocsátáson túl? …
A küszöb van ott, a megtestesült megvilágosodásba vezető utolsó lépés – ami egyáltalán nem az, aminek hiszed. A kapu áll előtted, egy átjáró. Ám mielőtt átlépsz rajta, meg kell történnie a teljes és feltétel nélküli megbocsátásnak. KÉRLELHETETLEN MEGBOCSÁTÁSnak nevezem ezt, engesztelhetetlen megbocsátásnak, mert attól a ponttól kezdve nincs részleges megbocsátás. Nincs „félig-meddig” vagy „majdnem” megbocsátás. Innentől csak a mindent vagy semmit lehetősége van.
A KÉRLELHETETLEN MEGBOCSÁTÁS AZT JELENTI, HOGY ÖNMAGADDAL KAPCSOLATBAN SEMMIT SEM HAGYSZ ÉRINTETLENÜL.
Talán úgy érzed, hogy ezen már túl vagy. Talán úgy érzed, hogy megtanultad szeretni önmagad, és túlléptél a magaddal kapcsolatos problémáidon. Erre azt mondom, hogy alig párat láttál a több száz vagy több ezer réteg közül. Megtanultál alkalmazkodni a túlélés érdekében. Megtanultál annyira megbocsátani magadnak, hogy ne keljen állandóan kínoznod magad. De, kedves barátom, olyan sok minden van a mélyben, amit még nem bocsátottál meg magadnak! NAP NAP UTÁN FOLYAMATOSAN HALMOZOD FEL A BŰNTUDATOT, még ha ezzel tudatos szinten nem is vagy tisztában. Ott van az ÍTÉLKEZÉS, A KORLÁTOZÁSOK ÉS ÖNMAGAD VISSZATARTÁSÁnak formájában. Ott van abban, AHOGY ENERGETIKAILAG BÁNSZ ÖNMAGADDAL, VAGYIS ABBAN, AMILYEN ENERGIÁKAT BEENGEDSZ A TESTEDBE ÉS AZ ÉLETEDBE. Ott van abban, ahogy a fényedet a körülötted lévőkre sugárzod, és abban, ahogy próbálsz megalkudni és normálisnak tűnni, hogy beilleszkedj. Kedves barátom, a kérlelhetetlen megbocsátás mindezt nem teszi többé lehetővé. NINCS TÖBB BUJKÁLÁS, NINCS TÖBB KORLÁT, TÖBBÉ NEM FOSZTHATOD MEG MAGAD SEMMITŐL! …
Szerencsére ez a megbocsátás nem olyasvalami, amit lépésről-lépésre, pontról-pontra, témánként kell megvalósítani. Valójában épp az ellenkezője, mert amint átlépsz azon az ajtón, minden részedet olyan teljesen és kérlelhetetlenül önti el a megbocsátás, ahogy el sem tudod képzelni. Azt se feledd, hogy ez a kérlelhetetlen, szinte brutális megbocsátás a legnagyszerűbb szeretetben, együttérzésben és szolgálatban jelenik meg feléd! Nem azért van ott, hogy megbüntessen azért, ami rosszat tettél, inkább hogy megtisztítson és megindítson. Ám lesznek pillanatok, amikor úgy érzed, ez a legszörnyűbb vihar, amelyben valaha is részed volt.”
/Adamus Saint-Germain – Egy Mester Emlékiratai – Az út vége (részletek)/