“Az a nagyon nehéz a legtöbb ember számára, hogy amikor a felsőbbrendű énjével találkozik, és tényleg ezt megéli, megtapasztalja, akkor igazából mi az, amit megél a megtapasztalása szempontjából? Önmaga hiányát. S ez a legtöbb ember számára hirtelen borzasztóan ijesztő és félelmetes, mert nincs ott ő. És amikor az „én” hirtelen elveszíti önmagát, amikor az ego kihuny, ezért nevezik ezt a buddhizmusban nirvánának, ellobbanásnak, mert ez az ego, ez az „én” ez ellobban. S nincs helyette semmi. A nirvána ennyit jelent, hogy ellobbanás. Semmi többet. Ellobban az ego, ellobban az én, és nincs ott helyette semmi. Ez a semmi, ez a mi igazi önvalónk. Aki fél ettől a semmitől, csak az ego fél, az ego fél ettől a fajta kihunyástól, méghozzá nagyon, mert még egyszer mondom, ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen legyen. De aki ezt átéli, és képes az egoját elengedni, az énjét, annak lehetősége nyílik arra, hogy ezzel az igazi önvalóval eggyé váljon. S ezzel eggyé válik, akkor viszont minden többi rárakódott réteg legfeljebb már csak valamiféle illúzióvá válik.”
Tarr Bence
