Nagyon sokan veszünk el évekre abban, hogy meg akarunk valakit – vagy akár mindenkit – menteni.
Már a felismerés is sokszor nehezen születik meg, hogy mit is teszünk ilyenkor.
“Segíteni szeretnék… segítenem kell… együtt egyszerűbb lesz…én együtt érzek veled… én jobban tudom mi kell neked… nélkülem úgyis elszúrod… te nem láthatsz rá a saját dolgaidra… képtelen vagy erre egyedül… már megint nem jól csinálod…”
Ismerős mondatok? Mindannyiunknak azok… mindkét szemszögből!
De mi is történik?
Tényleg segíteni szeretnék azt élem meg… csak valójában más is van a felszín alatt.
Mert akkor ott, benne a sztori hevében, nem jön meg a felismerés, hogy a másik és az ő sztorija, az nekem csupán tükör és ezért húz be és nem enged a sztorija!
És próbálok körmöm szakadtáig kiszabadulni, de nem megy. Vagy ha mégis, akkor egyből bejön ugyanaz a szitu, csak még keményebben!
Üvölt a helyzet, hogy vegyem már észre, hogy rólam szól, hogy én vagyok ebben a szituban!
Ezért nem jutok ki, csak egyre mélyebben vagyok ebben a többszintes labirintusban!
Mi tart ebben a helyzetben, mi nem engedi, hogy kiszabaduljak?
Látok egy sztorit, ami megérint.
Elkezdem figyelni, viszi a figyelmem kifelé, viszi az energiám kifelé…
Segíteni szeretnék, ezért belemászok… gondolattal, szóval, tettel…
De általában “valahogy” csak egyre nagyobb galiba lesz a dologból, és mindenki csak egyre jobban belekuszálódik…
Hol ment el a sztori? Miért nem oldódott meg a probléma?
1. Ez a sztori valójában én rólam szólt!
2. Én, aki segíteni szeretettem volna, azzal, hogy beleavatkozom, azt az infót teszem a dologba, hogy “azért segítek, mert te ezt nem tudod megoldani”. De evvel magamra teszem azt a címkét, hogy “nem tudom megoldani”!
3. Kivittem evvel a saját energiámat! Így már se figyelmem (tudatosságom), se erőm nincs megoldani, és csak sodródom ebben a negatív spirálban. Mert érzem, hogy valamit tennem kéne, de továbbra is kifelé próbálok segíteni (“hátha, ha segítek neki, akkor legalább majd ő megoldja és kihúz utána engem is”)… és újra, és újra, és újra ismétlődik a kör!
Csak olyan dolog tud ennyire behúzni, ami rám is igaz, én is azt teszem, max nem gondolkodtam el azon, hogy én, az életem mely területén vagyok ugyanebben.
Tényleg dolgom van a helyzettel!
De azt a saját életemben kell megoldanom!!!
És ez cseppet sem önzőség! Sőt!
Ugyanis ha én megoldom, és meglépem azt, az mintát ad annak is akikhez kapcsolódom, akinek segíteni akartam!
És lehet, hogy az az ő joga és döntése lesz, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, ennek az új mintának a felhasználásával (egyébként ő sem véletlenül engem húzott be a sztoriba játszótársnak, aki esetleg tényleg képes lesz megszakítani ezt a negatív spirált, jellemzően élni szoktak ezzel), de bárhogy is dönt a másik, az a sztori engem már nem fog tovább kötni!
Ez az én valóságom, és egyedül az én tudatosságomon múlik, hogy végül az történik-e valamiben amire én vágyok!
Tükör! Ha én meglépem, neki is átmegy a minta!!!
Könyörgöm, ne tükörlabirintusoknak használjuk már a tükröket, hanem annak amik, jelzések, segítség, mint egy visszapillantótükör!!!
Felülteremtés! Tudatosan tudni, hogy nem megmenteni akarom őt, és ezzel kiviszem az energiámat, hanem megkeresni és felismerni ugyanazt magamban, átalakítani magamban és meglépni azt a dolgot és akkor a tükörkép is változni fog, és ő is meg tudja lépni!
Ha bármilyen elakadásodban segítségre van szükséged:
Gábor Mónika Luca
+36-70-602-1813