Az emberek közti konfliktusok majd mindegyike mögött az áll, hogy az egyik fél (vagy mind) figyelmet szeretne, akár bármi áron is.
És ezzel a figyelem megszerzésével, nyilván nagy mennyiségű energiát is bezsebel. Ezt szoktuk energiavámpírkodásnak nevezni.
De nézzük meg ennek a dolognak a másik oldalát is!
A dolog „áldozatát” ez azért viseli meg, azért tudják az ő energiáit leszívni, mert ő sem kapcsolódik önmagához.
Ugyanis amikor valaki jelen van, akkor körülötte nem történnek ilyen dolog.
Egyszerűen nem teremt be magának az életébe olyan helyzeteket, ahol ilyen megtörténne vele!
Még az egyébként energiavámpírkodók is, a jelenlétben lévő ember közelében időszakosan abba hagyják ezt, mert a magasabb tudatszint jelenléte őket is emeli.
Egyszerűen kinyomódik a térből az alacsony rezgésszint.
Tehát igazából amikor valaki azt éli meg, hogy őt most „hú de nagyon leszívták”, ott mindig érdemes lenne egy pillanatra megállni, egy nagy levegőt venni, és levonni a tanulságot, hogy ez is csak egy tükörhatás, ami pusztán azt tükrözi vissza, hogy ő épp abban a pillanatában nem kapcsolódott Önmagához, önmaga forrásához, energiájához.
És van még egy speciális esete a dolognak.
Amikor szülők panaszkodnak arról, hogy a gyermekük teljesen lemeríti őket.
Ilyenkor a gyermek szintén csak egy tükör a szülőnek arra, hogy épp nem önmaga, de itt ha a szülő képes ezt a helyzetet tudatosítani és fordítani rajta, akkor a gyermek ezt óhatatlanul átveszi mintába, és ő is megtanul könnyebben Önmagához kapcsolódni.
És ezt megvalósítani tényleg nem egy egyszerű dolog!
De kevés dolog van, amiért érdemesebb változtani dolgokon, mint egy gyermeknek új építő mintát mutatni!
Amennyiben segítségre lenne szükséged saját jelenléted megtapasztalásában, szívesen segítek: