“Mit tudsz, amiről úgy teszel, mintha nem tudnád, vagy tagadod, hogy tudod, amit ha tudomásul vennél, minden megváltozna?”
Dain Heer
Mit tudsz?
Végtelen lényként létezni
“Mindannyian végtelen lények vagyunk, és végtelen lényként rendelkezünk azzal a végtelen képességgel, hogy mindent érzékeljünk, mindent tudjunk, bármiként létezzünk és mindent megkapjunk. Teljes tudatosságból működhetünk életünk minden területén – ha ezt választjuk.”
Gary Douglas
Shefali Tsabary: A felébredt nő ideje
A nő életében eljön a perc,
amikor ócska cipőként kihajítja régi szokásait, amikor lerázza magáról a ,kellene” és a kötelesség láncait, s a lehetetlen elvárásokat felemészti a benne égő tűz.
A nő életében eljön a perc,
amikor mások egykor kincsként vágyott elismerése lyukas garassá válik szemében, amikor mások helyett már önmagát keresi vágyón,
s a szülői hagyományok folyondárja már nem szab irányt igazának.
A nő életében eljön a perc,
amikor már nem vágyik arra, hogy beolvadjon a sokaságba, amikor tökéletességet hajszoló görcsös kényszere köddé válik,
s nem hajhássza többé rögeszmésen a népszerűséget.
A nő életében eljön a perc,
amikor annyit mond, „elég”, amikor az álság, megjátszás és csalárdság émelygéssel tölti el, s az önelégültség, a dogma és a felsőbbrendűség már taszítja.
A nő életében eljön a perc,
amikor nem féli a konfliktust, hanem oroszlánként kiáll elé, amikor ugyanolyan félelemnélkülien védi önazonosságát, mint a gyermekeit,
s többé nem akar megmentő lenni, hisz tudja, csak önmagát mentheti meg.
A nő életében eljön a perc,
amikor nem lapul meg vélt értéktelensége árnyékában, amikor nem húzza meg magát, hogy mások óriásnak érezhessék magukat,
s áldozatból végre teremtővé válik.
A nő életében eljön a perc,
amikor szégyenkezés nélkül, merészen elfogadja önálló hatalmát, amikor végre kész betölteni méltó helyét a világban, s az együttérzés egyetemes én-szeretetté érik benne.
A nő életében eljön a perc,
amikor végül már nem másokon csüng, mint a gyermek, amikor bátran új szabályokat ír önnön életéhez,
s kimondja:
– elengedem az értéktelenség és félelem érzését
– megválok a szolgalelkűségtől és a passzivítástól
– eldobom a hiteltelenséget és a béklyókat végre
– nem tettetem magam másnak, mint ami vagyok
kijelentem, mától fogva…
– elérem majd legteljesebb erőmet
– elfogadom a legteljesebb függetlenségemet
– ünneplem legmélyebb értékeimet
– megtestesítem merészségemet
– és a legteljesebb módon azonossá válok magammal
eljött az idő
készen állok
a felébredésre, az újjászületésre