„A felső két csakra címszava az önazonosság megszüntetése. Ez olyan állapot, amelyet mindenki megtapasztalt már, amikor nagy veszélyben volt és rettegett. Ilyenkor szinte kívülről látjuk magunkat cselekedni, és tisztán látjuk a helyzetet, szinte érzelmek nélkül. Nem azonosítjuk magunkat azzal, akit kívülről látunk, és úgy tűnik, hogy kívülről szemléljük önmagunkat. A felső két csakrával való foglalkozás fő célja, hogy eljussunk ehhez az objektív látásmódhoz. Ez olyan felszabadulás, ahol az én kiszabadul a világ fogságából. … A nyugati ember a harmadik szem gyakorlataival erősíti intuícióját és gondolati-érzelmi tisztaságát, ami egyébként ezen a síkon már nem megkülönböztethető. Objektivitásra törekszünk, amihez előbb fel kell oldanunk a külvilágra kivetített gondolatainkat, érzéseinket. Különben csak saját magunkat szemléljük mindenben, s ennek nem is vagyunk tudatában.”
Klausbernd Vollmar