Posted on

Káoszcsomópont


Sokat hallottunk az elmúlt években a kollektív káoszcsomópontokról, és arról hogy ez a mostani, nagyon is dinamikus átalakulásokat hozó korszakunk, hogyan generálja ezt. Viszont kevesebb szó esett a személyes, egyéni káoszcsomópontjainkról. Pedig ugyanúgy, ahogy a kollektívben ezek most nagyon aktuálisak, úgy a jelen privát életünkben is ugyanazokat a hatásokat, mintákat éljük. Ennek a jeleit sokan az „életközepi válságra” fogják és legyintenek, de ezen azért túlmutat, ha megnézzük, hogy milyen arányban is érinti ez az embereket.
 
Mindenki aki elkezd önfejlesztéssel foglalkozni, akár pszichológiai-, akár spirituális-, akár vallási- vagy filozófiai alapon, megtapasztalja, hogy az első pár éve avval telik, hogy próbál kimászni gödrökből (amikből előtte semmit nem is tapasztalt), és ahogy sikerülne, már újra azt tapasztalja, hogy egy következő probléma legmélyében van. És egy idő után már csak azt veszi észre, hogy csak a túlélésre játszik… Ilyenkor jön a klasszikus „bár el sem kezdtem volna” érzés, de addigra már vissza felé sem működik az út, annál már többet tapasztaltunk és jobban felhergeltük a kíváncsiságunkat.
 
Igazából három különféle állapottal küzdünk ilyenkor.
– Az első, hogy mi már megnyíltunk, befogadó állapotba kerültünk (a tudásra, önmagunk megismerésére), és ez a „tüske” akkor is ott marad, ha időlegesen feladjuk ezt az utat, s újra és újra motivál, hogy mégiscsak az lenne az élet egyik fő értelme, hogy megismerjük önmagunkat).
– A másik, hogy megtaláljuk, hogy mely információ források azok, ahonnan olyan segítséget tudunk kapni, amit képesek is vagyunk befogadni és beépíteni. Manapság ezer és ezer féle irányvonalból választhatunk, így a legjobb, ha sikerül a racionális részünket ebből minél inkább kizárni, és az intuíciónkra- bízni, hogy azt találjuk/vonzuk be, ami tényleg a leghasznosabb számunkra.
– És a harmadik, amivel a legtöbben küzdünk, hogy az egész olyan, mint egy nagyon koszos üvegpohár, amibe sorra engedjük a tiszta vizet, de mégsem tisztul olyan ütemben, ahogy azt szeretnénk. Ugyanis nem annyi dolog tisztul csupán, amennyit elsőre látunk. Sőt! Minden egyes pohár víz, csak újabb rétegeket puhít fel, amiket a következő pohár vizek fognak tudni kimosni. És újabb és újabb és még újabb rétegek tűnnek így fel, és sokszor már el sem hisszük, hogy van még, vagy csak egyre inkább azt érezzük, hogy velünk lehet a baj, mert ez csak egyre rosszabb. Ez a személyes káoszcsomópontunk egyik fő jellemzője! Ez az a pont, amikor szükségünk van segítségre ami átlendít. Mert azt tudjuk, hogy a „tiszta pohár” elérése a cél, csak a hogyanokban veszünk el rendre.
 
Az első pont, hogy megértjük, hogy nem velünk van a baj. Egyszerűen ilyen a tudat természete! A rengeteg elfojtás, emlék, trauma, mind-mind be van szorítva, és évek, évtizedek óta ott fortyognak. És egyszerűen ki kell őket engedni! Amíg ez nem történik meg, addig nem lehet ilyen alapra építkezni! Tényleg olyan a kép, mintha egy fortyogó vulkánra készülnénk házat építeni! Így ki kell engedni először amik bent ragadtak. Ezeket lehet sporttal, jógával, meditációval, vagy akár célirányos tisztító terápiákkal kezelni, vagy ezek kombinációjaként, kinek melyik hatékony. Ez sokszor azon is múlik, ki mennyire éli meg sürgető késztetésként, hogy már túl akar lenni ezen az időszakon!
 
Aztán amikor ezek már letisztultak, akkor kezdődhet az igazi munka. Megtalálni, hogy mi is a valódi szenvedélyünk, miben tudjuk a legelemibb módon megélni önmagunkat, mik azok az utak, társak, közösségek, akik ténylegesen támogatni tudnak minket ebben.
 
Amit biztosan megtanultam a saját utamból, az az, hogy akkor jöttek a támogató, jó dolgok, segítő információk, tényleges vezettetések, amikor el tudtam engedni az egós akarásaimat és szinte egy „megadó” állapotban, az intuícióimra hagyatkoztam. Csak amikor beszorított helyzetek sorát éljük meg, akkor elég nehéz lecsillapítani az elménket és sokszor még meghallani is nehéz, hogy mit is súgna az intuíciónk. Pedig a válaszok bennünk vannak és nem másoknak kell ezeket megmondaniuk. Terapeutaként én mindig arra törekszem, hogy a pácienst egy olyan állapotba hozzam, ahol közelebb kerül önmagához, megnyílik a saját csatornáira, saját képességeire és saját erejére, és attól, hogy visszatalál a tengelyébe, már ő tudja tisztán és bizonyosan, hogy mit választ az életének. És talán a legfontosabb, attól hogy visszakerül a tengelyébe, pontosan tudja, hogy van választása! És ezzel veszi a kezébe a sorsát!
 
Amennyiben tisztulásaidban, önmagadhoz való visszajutásodban segítségre lenne szükséged, a lenti elérhetőségeken szeretettel várlak!
 
Gábor Mónika Luca
+36-70-602-1813
moluga.com@gmail.com