“Az “Én” vagy “Én vagyok”, forma nélküli, egy ürességből, ürességben és ürességként felmerülő intuíció.”
Mooji
Intuíció
Problémák
“- Az a problémám…
– Nem a problémád probléma. Annyira imádjuk a problémáinkat, hogy létezni sem tudunk nélkülük. Ők a mi törvénytelen gyerekeink. Folyton figyelmet követelnek, és mi készségesen meg is adjuk nekik. Talán unatkozunk nélkülük. Ki vagy te a problémáid nélkül? Az egesz hűhó az elme kreálmánya. Te nem az elméd, és nem is annak tevékenysége vagy..
– Hogyan állítsam le az elmét?
– Ne állítsd le, csak hagyd lenni! Hagyd figyelmen kívül és maradj Önvalóként!”
Mooji
Az önfelfedezés tűze
“Bármelyik pillanat megfelelő pillanat arra, hogy belépj az önfelfedezés tüzébe. Ez a tűz nem téged éget el, csak azt, ami nem te vagy.
Amikor megérint a kegyelem, add meg neki magad! Ne próbáld megérteni vagy megfejteni a rejtélyt; inkabb légy hajlandó eggyé olvadni vele! A “te” nélküli önmagaddal ismerkedsz e szavak közvetitese által. Az Önvaló Önmagára ismer az Ön-kutatas tükrében.”
Mooji
(És Mooji tusrajz)
Shefali Tsabary: A felébredt nő ideje
A nő életében eljön a perc,
amikor ócska cipőként kihajítja régi szokásait, amikor lerázza magáról a ,kellene” és a kötelesség láncait, s a lehetetlen elvárásokat felemészti a benne égő tűz.
A nő életében eljön a perc,
amikor mások egykor kincsként vágyott elismerése lyukas garassá válik szemében, amikor mások helyett már önmagát keresi vágyón,
s a szülői hagyományok folyondárja már nem szab irányt igazának.
A nő életében eljön a perc,
amikor már nem vágyik arra, hogy beolvadjon a sokaságba, amikor tökéletességet hajszoló görcsös kényszere köddé válik,
s nem hajhássza többé rögeszmésen a népszerűséget.
A nő életében eljön a perc,
amikor annyit mond, „elég”, amikor az álság, megjátszás és csalárdság émelygéssel tölti el, s az önelégültség, a dogma és a felsőbbrendűség már taszítja.
A nő életében eljön a perc,
amikor nem féli a konfliktust, hanem oroszlánként kiáll elé, amikor ugyanolyan félelemnélkülien védi önazonosságát, mint a gyermekeit,
s többé nem akar megmentő lenni, hisz tudja, csak önmagát mentheti meg.
A nő életében eljön a perc,
amikor nem lapul meg vélt értéktelensége árnyékában, amikor nem húzza meg magát, hogy mások óriásnak érezhessék magukat,
s áldozatból végre teremtővé válik.
A nő életében eljön a perc,
amikor szégyenkezés nélkül, merészen elfogadja önálló hatalmát, amikor végre kész betölteni méltó helyét a világban, s az együttérzés egyetemes én-szeretetté érik benne.
A nő életében eljön a perc,
amikor végül már nem másokon csüng, mint a gyermek, amikor bátran új szabályokat ír önnön életéhez,
s kimondja:
– elengedem az értéktelenség és félelem érzését
– megválok a szolgalelkűségtől és a passzivítástól
– eldobom a hiteltelenséget és a béklyókat végre
– nem tettetem magam másnak, mint ami vagyok
kijelentem, mától fogva…
– elérem majd legteljesebb erőmet
– elfogadom a legteljesebb függetlenségemet
– ünneplem legmélyebb értékeimet
– megtestesítem merészségemet
– és a legteljesebb módon azonossá válok magammal
eljött az idő
készen állok
a felébredésre, az újjászületésre
Halálod
“Nem tudsz olyan halált halni, ami idegen a mostani életedtől! …
Az életedből következik, hogy milyen halált fogsz halni.”
Chong An Sunim
Ragaszkodás a karmához
“Ha ragaszkodsz a karmához, akkor a karma széttörésével te is széttörsz – ha nem ragaszkodsz hozzá, akkor megszabadulsz.”
Chong An Sunim
Önmaga dönt…
„Az szabad igazán, aki tudja, hogy feladatai vannak az életben, ezeknek elvégzését felvállalja és legjobb tudása szerint véghezviszi.
De az útról maga dönt! A lépéseiről maga dönt! És a szíve szerint él.”
Munkácsi Gabriella
Falaink
Ha leengednéd a falaid, akkor is fájna amiket érzékelsz?
Vagy akkor nem szorulna be, és nem kéne neki ellenállnod?
Elengednéd az ellenállásaidat és leengednéd a falaidat, pusztán magadért, hogy végre kapj levegőt?
Lehetőségeink
“A lehetőségeinknek csak a szándékaink szabnak határokat.”
Vadim Zeland
Képtelenség
„Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.”
Jack Canfield